Hány órát bírsz mobiltelefon nélkül?

Az esemény különböző korosztályokból több mint 50 résztvevő bevonásával tette próbára, hogy vissza tudjuk-e fordítani a figyelmünket saját magunk és a környezetünkben lévők felé, ha négy órán keresztül nem használjuk a mobiltelefonunkat, nem nézzük az értesítéseinket, a mások által posztolt tartalmakat, e-maileket és egyéb üzeneteket. Az eseményt Digitális Detox Hangout-ra keresztelték és a Mental Spa szervezésében zajlott.

A mentális egészség romlásához köztudottan hozzájárulnak a folyamatosan érkező üzenetek és értesítések, amelyek elvonják a figyelmünket és kiszakítanak bennünket a beszélgetésekből vagy az aktuális feladatainkból. Az elmúlt években megjelenő kutatások sorra alátámasztották a közösségi média okozta magányosságról, önértékelési és testképzavarokról, koncentrációs problémákról szóló korábbi feltételezéseket.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság önbevallásos kutatásának adatai alapján Magyarországon a 15–16 évesek átlagos napi képernyő-ideje 4 óra, a szüleik esetében pedig 3,5 óra, ami azonban a valóságban akár egyharmadnyival is több lehet. A fent említett kísérlet épp ezért azt a célt tűzte ki, hogy résztvevők élőben is megtapasztalják, vajon tényleg szükségünk van-e arra, hogy életünk szinte minden percét a mobilunkkal töltsük, és valóban lemaradunk-e bármiről, ha órákon keresztül nem kapcsolódunk a digitális térhez.

A szervezők az esemény előtt arra kérték a résztvevőket, hogy a félnapos program elején zárják be kikapcsolt telefonjaikat egy borítékba, és írják rá a félelmeiket azzal kapcsolatban, miről maradhatnak le a következő négy órában.

Néhány tanulságos példa a felírt félelmek közül:

• Én jól vagyok, nem izgulok, hogy nem lesz nálam, de furcsa lesz
• Ennyi idő nekem is sok
• Kicsit hiányozni fog, hogy legyen a kezemben valami. Update: nem hiányzott
• Nincs félelmem
• Elvagyok nélküle
• Most egyszerűnek tűnik, de szerintem túlélem
• Mások mit szólnak, ha nem vagyok elérhető?
• Vajon megszűnök létezni?
• FOMO, vészhelyzet van, velem történik valami
• Nem tudtam, mennyi az idő
• Kényelmetlen, kicsit várom, hogy milyen lesz, félek, hogy történik valami és nem érnek el
• Mi lesz a gyerekekkel?
• Szerencsére nem vagyok nagyon függő, nagyon várom a beszélgetéseket
• Kinek felejtettem el szólni, hogy nem leszek 4 órán át elérhető
• Ha több napról lenne szó, az fura lenne, amúgy izgalmas
• Hogy fogok multitaskolni?
• Hiányozni fog a szerelmem
• Elvonási tünetek
• Új dolgozatot jelent be a matektanár

Ilyen várakozásokkal és aggodalmakkal vágtak neki a jelenlévők a kísérleti eseménynek, ahol beszélgetések és workshopok – művészeti foglalkozások, elmélyült olvasás vagy mozgás – segítségével megtalálhatták a belső fókuszukat, illetve mások felé fordulva a közös alkotásban, társalgásban a személyes jelenlétre és együttlétre koncentrálhattak. 

A programok között készült miniinterjúkból kiderült, hogy az idősebb generáció leginkább a praktikus appokat használatával tölt sok időt: munkához kötődő appok, időjárás, az utazási idő hasznos eltöltését támogató alkalmazások (hangoskönyvek, podcastek) használatával, míg a fiatalok egyértelműen a közösségimédia-felületeken töltik a legtöbb időt. Utóbbiak közül a TikTokot érzik a legidőrablóbbnak, amit sokszor még ők is törölnek a telefonjukról.

Azt is kiemelték, hogy úgy érzik, leginkább a figyelmükre, illetve a koncentrációs képességükre van negatív hatással van a digitális túlfogyasztás, Közös volt a megkérdezettek válaszaiban, hogy mindenki fontosnak tartotta, a digitális tartalomfogyasztás tudatos kordában tartását. Sokak közülük olyan megoldásokkal próbálkoznak, mint a „Ne zavarjanak” időszak beállítása a telefonon, értesítések korlátozása, lefekvés előtti képernyő-korlátozás. Többen említettek egy alkalmazást is, amely a közösségi médiában letiltja a videókat, így ezek nem rabolják a felhasználó idejét.

A négy órás program végeztével mindenki elővehette a borítékból a telefonját, és megnézhette, tényleg lemaradt-e valami fontosról. A kapott válaszok alapján az előzetes félelmek a legtöbb esetben alaptalannak bizonyultak.

Tapasztalatok:

• Jegyzetelni tudtam nélküle is
• Nem tudtam az időt észben tartani, csak áramlottam a történésekkel
• Jó élmény volt jelen lenni, és nem a képernyőt nézni
• Meglepően felszabadító érzés, de nagyon fura
• Komfortzónán kívül végül nem a telefon miatt kerültem
• Még maradhatna a borítékban a telefon
• Az információt ki kell gyűjteni a digitális eszközből, de tartalmat magunknak kell az életből gyűjteni
• Soha nem zártam be egy borítékba a telefonom, ezt is kipróbálhattam
• Mindenki kibírta nélkülem
• Volt pár pillanat, amikor meg akartam nézni valamit a neten, de nem hiányzott

Felszabadító élmények

A szervezők emellett arra kérték a résztvevőket, hogy fogalmazzák meg egy szóban vagy mondatban azt is, cserében mivel gazdagodtak ez idő alatt, milyen érzéseket éltek át, mit visznek magukkal az eseményből.

A válaszok között többségben volt a pozitív, felszabadító érzéseket megfogalmazó észlelések aránya. Ez azonban összefüggést mutat a résztvevők életkorával is, hiszen a résztvevők többségének van személyes tapasztalata a folyamatos online létezés előtti életből, míg azok a fiatalok, akik már a digitális világba születtek (vagyis digitális bennszülöttek) még nehezen tudják elképzelni, hogy van élet a digitális világon túl is.

A kísérlet eredményei arra utalnak, hogy ha elég tudatosak vagyunk, akkor a digitális stresszfaktorok csökkentésével képesek lehetünk visszavenni a kezünkbe az irányítást saját életünk felett.