
Régóta tartja magát a mondás, hogy „nincs olyan, hogy rossz reklám”. Legyen szó márkáról, vállalatról vagy magánszemélyről, a negatív „reklám” is reklám, tehát az érintett így vagy úgy előnyére tudja fordítani. Ez az elképzelés a közösségi média széles körű elterjedésével bár némileg megkérdőjeleződött (a botrányok potenciális előnye látványosan eltűnni látszik), mégis sokan vannak, akik továbbra is hisznek ebben. Egy friss kutatás szerint a férfiak és főleg a nárcisztikus személyek különösen hajlamosak arra, hogy elfogadják, ha negatívan beszélnek róluk a hátuk mögött.
A Self and Identity című folyóiratban közölt tanulmány alapján a férfiak általában nyitottabbak arra, hogy pletykálkodjanak róluk, mint a nők.
A kutatást az amerikai a Duke és Mississippi Egyetem, illetve a németországi Kaiserslautern-Landaui Egyetem pszichológusai végezték, 400 hallgató bevonásával. A több fázisból álló felmérés során például azt kérdezték tőlük, általánosságban miként vélekednek a pletyka négy típusáról, amennyiben ők az érintett személyek: negatív, pozitív, semleges/kétértelmű, illetve a negyedik lehetőség a pletyka hiánya volt, vagyis az, hogy nem említik őket a pletykálkodás során.
Ezt követően a hallgatóknak felvázoltak egy szituációt. El kellett képzelniük, hogy egy buliban vannak, majd miután távoztak, a még maradók róluk kezdenek el beszélni az említett kategóriák alapján (leszámítva ugye a negyedik opciót).
Ezzel párhuzamosan a résztvevőket arra kérték, hogy egytől hétig terjedő skálán értékeljék, mennyire tartják magukat nárcisztikusnak. Noha a nyílt önmegítélés ellentmondásosnak tűnhet, a kutatók abból indultak ki, hogy a nárcisztikusok általában tisztában vannak a nárcizmusukkal, és többen hajlandóak is ezt beismerni. Később egy hagyományosnak számító pszichológiai teszt segítségével igyekeztek pontosítani, hogy az alanyok milyen mértékben tekinthetők nárcisztikusnak.
A válaszok kiértékelését követően a kutatók arra jutottak, hogy bár a közvélekedés szerint a legtöbb ember nem szereti, ha pletykálnak róla, valójában a résztvevők 64 százaléka úgy nyilatkozott, hogy inkább beszéljenek róla a háta mögött, mint hogy egyáltalán ne beszéljenek róla.
Az egyik legérdekesebb eredmény az volt, hogy a nárcisztikus személyek kissé jobban is kedvelik azt, ha negatívan vagy kétértelműen beszélnek róluk a hátuk mögött. A kutatók egyik következtetése, hogy a férfiak és a nárcisztikusok az átlagosánál nagyobb arányban vágynak a másoktól érkező figyelemre, még akkor is, ha ez negatív színben tünteti fel őket.
A szerzők továbbá általános következtetésként megállapították, hogy a jelenleg meghatározó kulturális környezetben – gondoljunk itt a közösségi médiára – az tűnik a legrosszabb eshetőségnek, ha másoknak semmilyen mondanivalójuk nincs az emberről. Ennél tehát – legalábbis a kutatás alapján – még az is jobban megerősíti az egyének társadalmi jelentőségét, ha negatívan pletykálnak róluk.
A cikk szerzője Bartha Ádám.