Megkóstoltam a csodaitalt, amitől a szex is jobb

2017, Tokió. A császár palotáját körülölelő park melletti luxusszálloda liftjeihez lépek, ahol egy elegáns ifjú hölgy meghajol előttem. Kevésbé mélyen, de biccentek, rámosolygok és figyelem, hogy mire készül. Ő itt állva várja a vendégeket. Az irányítás a munkája. A hívógomb megnyomása után a nyolc liftajtóból felvillan az egyik lámpája, érkezik mindjárt, éppen odalépnék, mire az alkalmazott ismét meghajolva kecses karmozdulatokkal mutatja, hogy pont az a lift érkezik, pont abba kell beszállnom, amelyikhez pont odaálltam. Beszállok, megfordulok, majdnem megijedek: velem szemben áll és mosolyogva ismét meghajol.

Ginza negyed, pénzt váltok. Budapesten ezt a szolgáltatást egyetlen ember végzi parányi fülkében ülve, mondjuk a Nagykörút egyik házának utcafrontján. Tokióban ugyanezt, ugyanolyan kis fülkében négyen. Ketten ülnek elöl, egy-egy ember mögöttük. Beadom a pénzt a bal elül ülőnek, ő hátra adja, ott a kollégája berakja a széfbe, a hátul mellette ülő másik ember kiveszi egy másik széfből a jent, előre adja, végül a jobb elöl ülőtól kapom kézhez.

Kis pulpituson állva a metróban egyenruhás emberek fehér kesztyűvel mutatják a tömegnek a kijárat irányát, a nyilvános mosdónál a tükröt is többen törölgetik foltmentesre (az idősebb ellenőrzi a fiatalt), a sokemeletes könyváruházban pedig liftügyileg is meg tudnak még lepni. Beszállok, a szinteket jelző gomboknál fiatal lány áll, és ő nyomja meg helyettem, hogy hányadik emeletre kívánok felmenni.

„Brutális a túlfoglalkoztatottság” – meséli közgazdász énem a barátoknak a hazaérkezés után, meg persze lenyűgözve azt is hozzáteszem, hogy a világ legnagyobb metropolisza makulátlan precízséggel működik. Hogy azért-e, mert ha az egyemberes munkát négyen végzik, akkor minden tevékenység tökéletes lesz? Lehet. Ez is benne van.

A kedves liftkezelők és a textilkesztyűs útbaigazítók a társadalom alja, a legszürkébb Lego-kockáknak köszönhetően senki megy rossz emeletre és nem téveszti el a metró kijáratát. Van azonban a tökéletes működésnek egy egészen másik szintje is Japánban, amit az európai high-endnek, puccosabban luxuskategóriának hív. Ők pedig a takumi mesterek világának. A kardkészítés művészete (jártam kint ilyen múzeumban, elképesztő), a rosszabbik kezükkel origamit hajtogatók boszorkányos ügyessége, vagy éppen a Lexusnál 25 év quality-kontroll után – a különféle független listák szerint – a világ legmegbízhatóbb személyautóinak a minőségellenőrei, akik szemre kiszúrnak egy milliméteres illesztési eltérést is.

LBX a MÜPA-ban. Rendben vannak a hézagok?

A csúcsok csúcsa szinten áll Japánban a közel félezer éves hagyományt építő teakészítés, ennek szertartása a kifinomult vendéglátás magasiskolája. Valódi szeánsz, amelyből a Lexus hazai importőre néhányunknak szervezett egy bemutatót a Művészetek Palotájába (MÜPA). Kézenfekvő és okos döntés a helyszínválasztás. A Toyota-csoport prémiumbrandje régóta szponzorálja a MÜPA-t, ráadásul az épület a csodás koncerttermi akusztika alapfeltételeként kiválóan hangszigetelt, ideális a külvilág kizárására. Márpedig egy japán teaszertartáshoz ilyen gigantikus betonkocka közepébe kell rejtőzni a hétköznap kora délutáni Budapesten.

Szeiza és csadó

„A teaszeánsz alatt vendégeinket tisztelettel kérjük a cipő levételére, az eseményen kizárólag zokniban/mezítláb lehet részt venni. Megértésüket köszönjük” – írta a meghívó, így mindenki a szebb zokniját húzta aznap reggel a lábára. Másfél órás programunkat magával ragadó előadásmódjával Rajzó-Kontor Kornélia prezentálta 20 évnyi teakészítő tapasztalattal. Az Urasenke Japán Tea Egyesület elnöke először szeizába ültetett minket a tatamira, ez egy – valljuk be – meglehetősen kényelmetlen térdeplő ülés a sarkunkon, alá szorult lábfejjel, nem is bírtuk sokáig. 

A MÜPA egyik emeleti termében berendezett sarok egy japán otthon részletét imitálja

Balra a képen látható Kornélia, aki a szeánsz alatt vendégül látja a jobbra, szeizában ülő japán hölgyet. Utóbbi az egyesületben a tanítványa – igen, magyar a mester, japán a tanítvány

A szeánsz kezdése előtt az egyesület vezetője hosszan beszélt a japánok tisztelettudó, a meghívottat fókuszba állító vendéglátás-kultúrájáról. A kora középkorban már évszázadok óta formalizálódó zöldtea-fogyasztás a 16. században egy új művészeti ág, a japán teaművészet megszületéséhez vezetett. A lassan 500 éves hagyománnyal rendelkező teaszeánsz Kornélia szerint nem csupán a japán tradicionális művészetek összefoglalása, de rögzíti az elmúlt korok etikettjét. „A művészet összetettségét, filozófiai mélységét megérteni, elsajátítani egy hosszú, de csodálatos út.” Ezt az utat hívják csadónak (chadō).

Néhányan most mintha bekukkantottunk volna egy tradicionális japán otthonba. Először helyet foglalt a vendég (szeizában, a kép jobb oldalán), majd Kornélia jött-ment apró léptekkel, derékszögben kanyarodva, leült (természetesen szeizában) szinte minden mozdulat után, forró vizet vett, matchaport kevert, vizet töltött, hajlongott és így tovább hosszan, évszázados mozdulattsorral, milliméterpontosan. Mindezt egy szűknek tűnő és testre feszülő kimonóban. Már-már szürreálisan aprólékosan készített el egy deci teát: lassú a folyamat, körülményes, feleslegesnek tűnő mozdulatok. Most elnézve a leírt kifejezéseket, mind negatív. Aztán idővel rám, ránk telepedett egy megnyugtatóan kellemes atmoszféra, amely áradt minden mozdulatából. Öröm volt nézni és átélni, gyorsan pozitívba fordult az élmény.

Ez nem a filteres tea bolti citromlével és némi macis mézzel világa. Abból ezret megittunk, egyikre sem emlékszünk. Ebből egyet ittam, emléke sokáig megmarad. (Na jó, Japánban is ittam már, de arra is emlékszem).

Ezt itt még Kornélia készítette

Higasi és csaszen

Bizony, itt is ittunk, nem csak néztünk. A fenti szeánsz után az Urasenke vezetője feltette a kérdést, amit már őszintén vártam: csináljon a tanítványával nekünk is teát, vagy csinálunk inkább magunknak a felügyeletükkel? Persze hogy csinálunk! Rendben, mondta, akkor mindenki a mellette ülő szomszédjának, a teakészítés japán módra mégiscsak vendéglátás. Felültünk végre az asztalhoz, roppant pár térd és boka.

Rajzó-Kontor Kornélia 17 évesen, Japánban tanuló cserediákként szeretett bele a vendéglátás ottani kultúrájába. Azóta a japán külügyminiszter is kitüntette már kivételes tudással végzett missziós tevékenységéért

Szerencsénkre a délutánnak ezen a pontján is sokat mesélt, például a matcha jótékony hatásai mellett az őszi alkalomhoz általa választott kerámiákról, vízhőmérsékletről (70-80 fok közötti, semmiképpen sem forrásban lévő) és a teakészítéshez hagyományosan használt eszközökről.

Például a csaszenről. Egyetlen bambuszból vagdossák ki hozzáértő mesterek. Ezzel az ecsettel keverjük…

…ezt a matchaport, miután ráöntötték a 70-80 fokos vizet

Kizárólag előre-hátra végzett csuklómozdulatokkal, nagyon gyorsan. Nem kevergetjük, tulajdonképpen „habosítjuk”

Ilyen lett, könnyű és habos. Ha Kornélia csinálja, akkor ő még a pici buborékokat is képes eltüntetni a habból. Fontos, hogy rendkívül egészséges, itt – a filterrel és más módszerekkel ellentétben – a szervezetünkbe kerül a komplett, porrá őrült és feloldódott tealevél

Mi a túró az a matcha?

Vannak fekete, zöld stb. teafajták, a matcha utóbbiak egyike. Ráadásul az általánosan világszerte elterjedt teaivási szokásokkal ellentétben, ahogy írtuk, itt a teljes tealevelet elfogyasztjuk, hiszen a lényeg, hogy őrölt formában isszuk meg a forró vízzel felöntött, majd habos italként tálalt növényt, így a matcha teában található összes jótékony tápanyagot bejuttatjuk a szervezetünkbe. Még az oldhatatlanokat is megisszuk. Tanács: idd meg az italod alján esetleg maradt kis üledéket is!

Aminosavak, ásványi anyagok, vitaminok és rostok mellett kiemelkedően magas az antioxidáns-tartalma, egy helyütt azt olvastam, tízszerese az áfonyáénak. És ugye tudjuk, kik élnek hosszabban a „fasírtot is áfonyával ízesítő” skandinávoknál.

Ültetvény Japánban (Kép: Anmitsu/Getty Images)

A zöld teák rajongói számára egyáltalán nem új, mennyire hosszú a lista a matcha emberi szervezetre gyakorolt szuper hatásairól, aki csajos italnak gondolná, érdemes tovább olvasni. Éberséget ad és frissít, miközben a kávéval ellentétben itt nincs tudományos szakcikkek tengere, amelyek káros hatásról is írnak. Csökkenti a koleszterinszintet, javítja a keringést, védi a szívet, növeli az állóképességet, és még a merevedési zavarok megelőzésében is segít. Sőt, már meglévő diszfunkció esetén is. Belinkelem ide a Boston University tanulmányát az említett zavarral küzdők és a matcha hatásának tudományos vizsgálatáról. Emellett stresszoldó, jót tesz a bőrnek és a hajhagymáknak, állítólag a kopaszodás nem genetikai hátterét is mérsékli. Egyes publikációk szerint a rákos sejtek elleni harcban is segítheti az emberi szervezetet.

Mielőtt megkóstolnánk a csodaitalt, el kell fogyasztani előtte a kikészített japán édességeket, ezt a fajtát higasinak nevezik. A zöld színű puha, ruganyos, gumiszerű, a sárgás kristályos, omlós. A cukros íz után jöhet a kesernyés zöldtea

Na és milyen a matcha íze? Százféle, akár a fehérboré! A példát Kornélia hozza fel, japán zöld teából is nagyon-nagyon sokféle ízt és árnyalatot talál, aki keres és nyitott, megtalálja a sajátját. Hol tudok komoly minőségű teát venni Budapesten? – kérdezem őt. Felsorol pár helyet a hipermarketektől távolabb, próbálom megjegyezni a neveket, de persze úgyis tőle érdemes tanácsot kérni.

Köztudottan számos nemzet teázik világszerte, isszák tejjel is, jéggel is, összevissza mindenhogy, rengeteg íz versenyez a kedvencünk státuszért. Ilyen atmoszférában és ennyire szépen elkészítve azonban ez az egészségbomba számomra a világ legjobbja.