
Rendhagyó volt az az együttműködés, melyben Svájc egyik legnagyobb technológiai intézete (EPFL), az Olasz Technológiai Intézet, valamint cukrászok és élelmiszermérnökök vettek részt. A különböző tudományterületek képviselői egy több emeletes tortát készítettek,
A RoboCake nevű alkotás az oszakai expón mutatkozott be a nagyközönségnek, ráadásul nem szimplán úgy, mint egy kiállított sütikülönlegesség. A torta ugyanis – mint neve jelzi – egy robot is egyben, a rajta lévő gumimacik pedig táncoltak is.
A képre kattintva galéria nyílik!
Az egész dolog már-már egy animációs filmbe illik, pedig ez a valóság. A kóstolói szerint gránátalmás ízűre hajazó, zselatinos-cukros-színezékes édességek egy belső pneumatikus rendszerrel mozgatták végtagjaikat, az ehhez szükséges energiát pedig egy olyan akksi biztosította, mely B2-vitamint, kvercetint, aktív szenet és csokoládét tartalmazott. Ezek közül a kvercetin lehet a legkevésbé ismert a First Class olvasói számára: ez egy olyan flavonoid, mely gyümölcsökben és gabonafélékben is megtalálható, és rendkívül erős antioxidáns hatással bír.
A csokiakkuk akár arra is jók lehetnek, hogy LED-izzós szülinapi gyertyáknak biztosítsanak áramot. Elfogyasztásuk teljesen biztonságos, bár a bennük lévő elektrolitok miatt van némi savanykás utóízük az egyik kutató szerint.
A tortához köthető fejlesztésekre négy év alatt 3,5 millió eurót (1,4 milliárd forintot) költöttek. “De miért?” – merülhet fel ilyenkor a sokforintos kérdés. Őszintén szólva ebben a formában tényleg nincs sok értelme a táncoló ehető tortának, ez pusztán napjaink tudományos fejlettségének demonstrációja.
Van azonban igazi válasz is. Például az ehető robotokkal az étel célba juttatása például könnyebbé válik veszélyeztetett területeken, de a gyógyszeradagolásban is új lehetőségeket jelentenek az ilyen fejlesztések. A különféle ehető szenzorok segítségével pedig egy élelmiszer frissessége távolról is valós időben ellenőrizhetővé válik.