Style Fehér Patrik 2023. 10. 11.

500-zal száguldoznak, és ehhez motor sem kell nekik

Az ejtőernyősök egy kisebb csoportja arra szakosodott, hogy zuhanás közben minél nagyobb sebességet érjenek el. Alig védi őket valami, mégis gyorsabban mernek haladni, mint a legtöbb dolog a Földön.

Egészen könnyű dolgunk van, ha gyorsan szeretnénk haladni: fel kell ülni egy utasszállító repülőre, mely lazán hozza a 900-1000 km/órás sebességet. Ha szeretnénk is érezni a sebességet, akkor csak ki kell ugrani a repülőből!

Persze ne abból, ami 10 ezer méter magasan megy, elég egy olyanból, ami 4000-4200 méterre viszi fel az embert. Innen ugrálnak azok az ejtőernyősök is, akik minduntalan azt hajszolják, hogy minél gyorsabban zuhanjanak. Az 1990-es évek vége felé elterjedő extrém sport a speed skydiving nevet kapta, és jelenleg ez a leggyorsabb sport a Földön, ahol nem egy motornak vagy bármilyen más külső eszköznek köszönhető a sebesség (a magasba emelő repülő nem számít).

A sportot, mondhatni, egyszerű űzni: fejest kell ugrani a gépből, a legnagyobb sebesség eléréséhez pedig folyamatosan tartani kell a pozíciót, sisakkal előre, akárcsak egy nyílhegy esetében, minél aerodinamikusabban. A leggyorsabbak eljutnak az 500 km/órás tartományba is, de a sebességet az időjárás és a testtömeg is befolyásolja.

2022 októbere izgalmas hónap volt a sportág történetében, ugyanis a férfi és a női rekordot is ekkor döntötték meg. Ezek a mai napig állnak is: Kyle Lobpries 529,77 km/órával zuhant, Natisha Dingle csúcssebessége pedig 491,99 km/óra volt.

A férfi rekorder szerint a sebesség titka nem a sokak által hitt tömegben rejlik, hanem abban, ki mennyire tud ura lenni testének. Gyorsulás közben ugyanis hajlamos beszitálni a test, ami ahhoz vezet, hogy az optimálistól eltérő alakban zuhan az ember, így nem éri el azt a tempót, amit a legjobbak. “Nagyon nyugodtnak kell lenni, de közben fenn kell tartani a test alakját, nem reagálva az ingásra” – mondta Lobpries.

A sportág mögötti tudományos háttér egyre nagyobb: az Aacheni Egyetem nemrég például egy tanulmányban fejtegette, miszerint még ebben az évtizedben elérhetik az ugrók a 600 kilométeres óránkénti sebességet. A tempót mindenki egy ugyanolyan eszközzel méri, melyet a sisakjukra szerelnek. Ma ez már GPS-alapon működik, korábban azonban még barometrikus mérést alkalmaztak, azaz a légnyomáskülönbségből számolták a sebességet.

Ez még érdekelhet