
Lángosos élménye valószínűleg a legtöbb embernek van Magyarországon. Sokaknak – köztük a szerzőnek is – az ételhez köthető első élménye a strandhoz, vízparthoz kötődik, de kiváló lángosok készülnek szerte az országban a vidéki piacokon is.
Jómagam ebben a lángosvilágban nőttem fel, az etalon épp ezért nálam kétségtelenül a klasszikus, sajtos-tejfölös változat némi fokhagymával, roppanós középső résszel.
Valami ilyesmit kerestem akkor is, amikor a Síp és a Dob utca sarkán nyíló Budapest Bites, a főváros legújabb lángosozójának megnyitójára elmentem. Joggal éreztem, hogy nyugodtan kereshetem ezt: a tulajdonosok elmondták, céljuk az, hogy az ízvilággal, a tradicionális élménnyel megfogják a magyarokat. Velük együtt pedig már jöhetnek a külföldiek is: ha az idelátogatók azt látják élőben, valamint a különböző értékelő felületeken, hogy ezt a lángost a magyarok tényleg szeretik, akkor ők is ezt választják.
A kérdés már csak az, hogy visszacsábítanak-e a belpesti lángosok.
Azok kedvéért, akik nem jártasak a pesti belvárosban, elmondjuk, hogy a Budapest Bites a Gozsdu udvar “bejáratával” szinte szemben található. Számos különböző stílusú vendéglátóhely található itt, sok esetben angol nyelvű feliratokkal az első helyen, hiszen rengeteg itt a külföldi.
A Budapest Bites esetében egyformán hangsúlyos a magyarok és a külföldiek megszólítása. Hangulatos teraszt kapott, és nem árulnak zsákbamacskát, a falon lévő, jól olvasható táblákon minden árral találkozhat az arra járó.
A beltérben dominálnak a meleg színek és a vidéki hangulatot idéző elemek, az összkép mégis fiatalos. Jól eltalálták ezt, meg kell hagyni.
Meleg színek a beltérben
A nyitóbuli vendégserege kezdésképpen különféle, viszonylag hagyományos ízű lángosnegyedeket kóstolhatott. Azért teszem hozzá, hogy viszonylag hagyományos, mert egyeseknek már sok lehet a bacon-csípőspaprika kombó, és akkor még meg sem említettem a cézársalátás verziót.
Először egy sima sajtos-tejfölössel kezdtem. Olyan volt, mint az otthoni, amit szeretek.
Készülnek a falatok
Oké, elismerem, hogy az otthoni tésztáját nem én készítem, csupán kiolvasztom a bolti mirelitet. És épp ez az, amiért nem győzött meg a belvárosi lángos. Az eredmény nem volt olyan ropogós, mint a már említett helyeken.
Az alapélmény megvolt, innen inkább az egyre extrémebb ízek jöhetnek, gondoltam magamban. Innentől kezdve mondhatni az ismeretlenbe ugrottam, mivel nálam a lángosuniverzum állócsillaga mindig is a sajtos-tejfölös volt, némi fokhagymával. De az új gasztronómiai élményekre mindig is nyitott voltam.
Az ízskála következő szintje a magyaros lángos volt, a hagyományos feltétek mellett baconnel és erőspaprikával. Meglepődtem, hogy ez az egyveleg mennyire jól működik, bár tény, hogy maga a lángos mint hordozófelület, kezdett háttérbe szorulni. A cézársalátás verziónál ez végképp igaz volt, bár ott erről a csirkehús erős fűszerezése is tehetett.
Így néz ki egy magyaros lángos
A lángosfalatok után az étlap legdrágább tételét, a lángosburgert is kipróbáltam. A fogás pontosan az, aminek hangzik: a hamburger bucija nem zsemléből, hanem lángosból készül, és ezek közé kerül a magyar marhahús, a cheddar sajt, a titkos burgerszósz, a ropogós bacon, a paradicsom, az uborka és a saláta.
Érdekes az ötlet, a kivitelezés azonban nem sikerült a legjobban. Tegyük félre azt, hogy az én ropogóslángos-világommal teljesen szembemegy a még kisebb, vastagabb lángos mint buci koncepciója. Sőt, azt el is ismerem, hogy a puhább lángos még jobb is lehet bucinak, mint a ropogósabb.
Lángosburger
Van azonban a lángosnak egy alapvető hátránya a zsemlealapú bucival szemben. Ez pedig az, hogy a folyósabb dolgokat a nyílt kenyértészta fel tudja szívni, ha pedig rászorítunk egy burgerre, akkor meg is tudjuk akadályozni, hogy a tartalom kihulljon a kezeink közül.
Ezt a lángosburgernél lehetetlen, legalábbis akkor, ha az ember tényleg hamburger módjára, két kézzel fogva vág bele a fogásba. Ahogy láttam, a legtöbben így próbálkoztak, és az eredmény hasonló volt: a (szerintem a kelleténél jóval borsosabb) szósz jelentős része távozott a kezek közül.
A kivitelezés másik problémája a buci-tartalom arány. Félig jóllakik az ember az üres lángossal, mire eljut a húshoz, ráadásul nem is egy, hanem két üres lángost is körbe kell rágni ahhoz, hogy meglegyenek az ízek. Jelen esetben a kisebb (és vékonyabb) lángosok vagy a nagyobb hús jelenthetnének megoldást.
Sokat kell harapni, mire az ízekig ér az ember
Mivel az étlapon édes lángosok is szerepeltek, bevállaltam még ezek közül is egyet. Ajánlások alapján végül a pisztáciás-málnásra esett a választásom, ami egy jó döntés volt a kulturált fogyasztás tekintetében. Vonzott még a mákos-fehércsokis is, de borzasztóan folyós volt az öntet, és mivel a lángostészta nedvszívó képessége nem túl combos, java része ennek is a tálcákon végezte.
A pisztácia- és a málnaszósz esetében ez a probléma nem állt fenn. Sűrűbbek voltak, stabilan a lángoson maradtak a gyümölcsökkel együtt. Azt viszont sajnáltam, amit a burgernél is, hogy sok az üres, ízesítés nélküli falat. Ez lelombozó tud lenni, amikor édes ízre vágyna az ember. A pisztácia és a málna viszont üt, mint nagyjából minden más desszertnél, így ezek az ízek ismét háttérbe szorították az alapvetést, miszerint éppen egy lángost eszek.
Kis területre koncentrálódik a feltét
Olyankor, amikor a balatoni árak is a 2000 forintot közelítik, nem is mondható vészesnek a belvárosi lángosozó 2190 forintos üres lángosos alapára. Az összegek innen növekednek feltétektől függően: egy sajtos-tejfölösért 2990-et egy magyarosért 3890 forintot kérnek.
Az édes lángosok kisebbek a hagyományosaknál, így például egy baracklekvárosat már 1990 forintért is megkaphatunk. Itt a maximum 2790 forint (pisztáciás-málnás).
A lángosburgerek 4590 forintba kerülnek, van kecskesajtos és pulled porkos verzió is. Érdekes, hogy van napi menüje is a Budapest Bites-nak: így kaphat az ember gulyás- és egyéb leveseket 2990, illetve 2390 forintért.
Magyarul is kikerültek az árak
Elhelyezkedéséből, valamint kedvezőnek mondható áraiból kiindulva a Budapest Bites népszerű választás lehet az éhes külföldiek körében. A nyitáskor tapasztalt ízélmények azonban nem győztek meg arról, hogy a magyarok rendszeresen visszajárnak majd ide lángosozni.
Cikkünk megjelenése után a Budapest Bites jelezte, hogy az általunk kóstolt lángosok nem feltétlenül egyeznek azokkal, melyeket a vendégeknek kívánnak készíteni. Kaptunk is tőlük néhány fotót, melyeken például már látszik, hogy az ízesítések sokkal nagyobb felületet borítanak a lángoson, illetve az adagok is nagyobbak a nekünk felszolgált kóstolóknál. Nézd meg a képeket galériánkban: