25 éve őrült meg a világ ezért a filmért
Cikkünkben egyrészt visszatekintünk a film keletkezésére, valamint azt is megvizsgáljuk, hogy még mindig annyira irritáló-e Jar Jar Binks. Beszélgetőtársaink között szerepel középkorú rajongó, a filmet elsőként még gyerekkorában megtekintő, ma már felnőtt fiatalember, a Magyar Star Wars Klub vezetője, valamint egy forgatási statiszta is.
A nyolcvanas évek második fele amolyan sötét foltnak számít a Star Wars történelemben. 1983-ban került a mozikba A Jedi visszatér, és ugyan utána még jött két spinoff (A bátrak karavánja, Harc az Endor bolygón) és két animációs sorozat (Droids, illetve Ewoks), újabb mozifilm hiányában a lelkesedés érezhetően lankadni kezdett. A boltokból fokozatosan eltűnt a Star Wars merchandise, a gyerekek/kamaszok/tinédzserek pedig olyan hősökért kezdtek el rajongani, mint Batman vagy Rambo. Aztán 1991-ben váratlanul megjelent Timothy Zahn máig töretlen népszerűségnek örvendő regénye, A Birodalom örökösei, mely akár 7. epizódnak is lenne nevezhető, de valójában nem tekintendő a SW-kánon részének.
Életjelek
A kilencvenes évek elejétől fokozatosan érkeztek képregények és videojátékok is, de a döntő momentum az volt, amikor a Schindler listáját forgató Steven Spielberg megkérte jóbarátját, George Lucast, hogy felügyelje a Jurassic Park utómunkálatait. A Star Wars alkotója az azt megelőző szűk egy évtizedben a kiskorú gyerekeit nevelte, és leginkább csak az Indiana Jones-filmek producereként vett részt a filmiparban. Miközben post production supervisorként nézte a monitorokon az igencsak élethűnek tűnő dinoszauruszokat, ledöbbent, hogy a korábban általa alapított Industrial Light & Magic (ILM) mekkora fejlődésen ment keresztül az évek során. Már a szintén az ILM által készített A mélység titka és a Terminator 2 trükkjei is forradalmiak voltak, de Lucast a Jurassic Park őslényei nyűgözték le igazán. Rájött, hogy a technika már nem igazán szab gátat a fantáziájának, úgyhogy talán elérkezett az ideje annak, hogy elkészítse a Star Wars előzményfilmjeit.
1997-ben, a felújított változatok megjelenésével kapott új lendületet a Csillagok háborúja (Kép: Getty Images)
Csillagháborús kalózok itthon
Ugyan nem kevesen voltak, akik a nyolcvanas évek első felében – igen, akkoriban a hazai mozikba akár több éves késéssel futottak be ezek a filmek! – nagy vásznon látták az első három részt, igen sokan másolt VHS-eken, alámondásos változatban találkoztak a Csillagok háborúja világával. Az első trilógiai részei részben hallomásból (Fazekas Attila által) rajzolt képregényekben, valamint a filmek screenshotjaival illusztrált szöveges füzetekben is megjelentek, majd a rendszerváltás környékén, az azt követő fél évtizedben fejlődött ki igazán a Star Wars-os szubkultúra itthon.
Az újonnan szárba szökkenő sci-fi- és fantasykiadók számos eredeti folytatásregényt jelentettek meg, de jó néhány magyar szerző által írt – angolos álnéven kiadott –, a szellemi jogtulajdonra nagy ívben tevő „kalózregény” is jutott a Csillagok háborújára szomjazó közönségnek. Az eredeti trilógia felújított kiadása előtti hazai érdeklődést jelzi, hogy 1994-ben az itthon szélesebb körben ekkoriban berobbanó szerepjátékos közönség is megkapta a Star Wars ilyen formátumú kiadását.
„George Lucas 1995-ben kiadta a régi trilógiát VHS-en”, meséli Barta Zoltán, aki már 22 éve vezeti a Magyar Star Wars Klubot. „Ezeknek a THX-es videokazettáknak a végén volt egy-egy interjú Lucasszal, és az utolsóban jelentette be, hogy hamarosan elkészíti az eredeti filmek digitálisan felújított változatát, valamint nekiáll a prequelek, vagyis az első, második és harmadik epizód forgatásának.”
Az 1997-es, “feljavított” kiadások (Kép: Getty Images)
A hír alaposan feltüzelte a Star Wars-os közösséget – olyannyira, hogy 1996-ban Magyarországon is megalakult egy rajongói klub, melynek tagjai aztán a Petőfi Csarnokban kezdtek el jelmezes találkozókat tartani. Balázs Arnold is ott volt a klub első tagjai között, és elmondása szerint már a régi filmek Special Edition változatának híre is hatalmas vihart kavart, nem beszélve az új epizódokról: „Tudtuk, sejtettük, reméltük, hogy lesznek még Star Wars-filmek, hiszen nem véletlenül szerepeltek a régi részek alcímeiben a IV-es, V-ös, VI-os epizódszámok. A hír hallatán azok, akik a nyolcvanas években voltak gyerekek vagy kamaszok, előszedték a régi ereklyéiket, és beindult a sokakat mai napig lázban tartó gyűjtögetés. Egyre több merchandise-kiadvány látott napvilágot, melyek kellően fokozták a hangulatot a készülő felújított változat és a várható új részek között.”
Az ígéret szép szó
A Special Edition 1997 elején került a mozikba, azzal a céllal, hogy előkészítse a terepet az új filmek számára, és kezdetben még nem osztotta meg a rajongói közösséget, ma viszont sokan már ezt tekintik a kreatív hanyatlás első lépésének. Abban a többség egyetért, hogy szükség volt némi ráncfelvarrásra, hiszen bizonyos trükkök nem öregedtek túl jól, viszont Lucas felesleges változtatásokat eszközölt. Ilyen volt a borzalmas dal Jabba palotájában, a felturbózott Mos Eisley, na és az, hogy Greedo lő először. Arról nem is beszélve, hogy a későbbi DVD-, illetve Blu-ray és streamingkiadások során további, igencsak megkérdőjelezhető „újítások” kerültek a régi filmekbe.
„1997 tavaszán ellátogatott Magyarországra Rick McCallum, a Special Edition, illetve a prequel-filmek producere”, emlékezik vissza Szilvai László, aki szintén ott volt a hazai SW Klub alakulásánál. „Lenyűgözte őt, hogy ebben a kis országban is micsoda rajongótábora van a Star Warsnak, és ígéretet tett arra, hogy meghívja a magyar rajongókat a készülő 1. epizód forgatására.”
A mai napig turistalátványosság a tunéziai helyszín, ahol az első film (Egy új remény) és az “igazi” első epizód, a Baljós árnyak tatooine-i jeleneteit forgatták (Kép: Getty Images)
Tény, hogy ekkor már az előkészítési fázis végénél járt a Lucasfilm. A stáb tagjai nem különösebben voltak ismeretlenek egymás számára, ugyanis sokan közülük együtt dolgoztak Az ifjú Indiana Jones kalandjai című sorozaton 1992 és 1996 között. Lucas eredetileg ismét csak ötletadói és produceri minőségben szerette volna felügyelni a munkálatokat, de végül máshogy döntött. Lawrence Kasdan (filmrendező, A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér forgatókönyvírója) visszautasította a lehetőséget, hogy megírja az 1. epizód szkriptjét, és végül a rendezésre kiszemelt jelöltek is mind nemet mondtak. Lucas a barátait, Steven Spielberget, Ron Howardot és Robert Zemeckist kérte fel a direktori posztra, de ők (és állítólag a szintén kiszemelt David Fincher) mind úgy gondolták, hogy a Star Wars túl nagy felelősség, és hogy csakis a történet szellemi atyjának szabad beülnie a rendezői székbe.
2Pac, a majdnem-Jedi
A látványtervezői feladatot Doug Chiang nyerte el, akinek a legendás Ralph McQuarrie nyomdokaiba kellett lépnie. Ami a színészeket illeti, sok új arcra volt szükség, hiszen az 1. rész cselekménye 30 évvel az 1977-es Egy új remény előtt játszódik. Azért volt egy-két visszatérő: pl. Anthony Daniels (C-3PO), Kenny Baker (R2-D2), Frank Oz (Yoda), valamint Ian McDiarmid, Palpatine szenátor (a későbbi császár/uralkodó) szerepében. Liam Neesont (Qui-Gon Jinn) addig leginkább a Schindler listája főszereplőjeként ismerhettük, Ewan McGregor (Obi-Wan Kenobi) pedig nem sokkal korábban futott be a Trainspottinggal. Natalie Portman (Padmé Amidala) kifejezetten a Leon, a profi című filmben nyújtott alakítása miatt került képbe, míg a 3000 jelölt közül kiválasztott Jake Lloyd akkoriban felkapott gyereksztárnak számított, ugyanis Arnold Schwarzenegger kisfiát játszotta a Hull a pelyhesben. Samuel L. Jackson (Mace Windu) önmaga ajánlotta fel szolgálatait, mondván, hogy akár egy díszletdarabot is szívesen eljátszik, és Keira Knightley is rajongóként került a produkcióba. Ray Park pedig részben a szerencsének, de persze elsősorban a tehetségének köszönheti Darth Maul szerepét: eredetileg csak kaszkadőrként vett volna részt a forgatáson, de egy próbafelvétel során annyira lenyűgözte a stábot, hogy Lucas rá osztotta az akrobatikus Sith lovag szerepét.
Ha már Darth Maul: a karaktert eredetileg Benicio Del Toro játszotta volna, de kevesellte a szövegét, így végül visszalépett (ő később a 2017-es VIII. epizódban kóstolt bele a Star Wars világába). Anakinről Haley Joel Osment (A hatodik érzék) maradt le, Joseph Fiennes pedig csak hajszál híján nem lett Obi-Wan. Tupac Shakur a tragikus halála miatt nem lehetett Mace Windu, Michael Jackson pedig hiába ácsingózott Jar Jar szerepére, Lucas szerint túlságosan elterelte volna a figyelmet a karakterről, így végül helyette Ahmed Best lett a végső befutó. Az Egy új reményhez hasonlóan a tatooine-i külső jeleneteket ezúttal is Tunéziában rögzítették (egy homokvihar már a harmadik napon tönkretette a díszlet és a felszerelés jelentős részét), a palotabelsőket a Nápoly melletti Casertában forgatták, az erdei snitteknek pedig egy angliai Watford közelében található liget adott otthont. A régi Star Wars-os hagyományokat követve a belsős forgatásra is Angliában került sor – ezúttal a Leavesden stúdióra esett Lucasék választása.
Natalie Portman és Liam Neeson (Kép: Getty Images)
Ha megtartják, úgy jó
„McCallum látogatása után még küldtünk egy levelet a Lucasfilmnek az esélytelenek nyugalmával, aztán egyszer csak érkezett tőlük egy fax”, idézi fel az 1997. nyári eseményeket Szilvai Laci. „Az állt benne, hogy a klubvezető plusz egy személy kimehet az angliai forgatásra és statisztálhat a filmben. Rick mégis csak állta a szavát! Csupán annyit kértek, hogy küldjük el a méreteinket a jelmezek miatt, és ők minden másról gondoskodnak.” Mindez természetesen óriási izgalmat okozott a klubosok körében. Akkori vezetőjük, Láposi József mellett végül azért esett Lacira a választás, mert a többi tag még nem nagyon beszélt angolul.
Le kellett adni a méreteket – az eredeti dokumentum
„Állták az utazásunk és a szállásunk költségét”, folytatja Laci. „A Heathrow reptéren egy sofőr várt minket, vele mentünk el a közeli Leavesdenbe, ami egy nehezen megtalálható falu. Két napot töltöttünk el a helyszínen, és az volt a szerencsénk, hogy a saját jelenetünk setjén kívül sok minden mást is láthattunk. Beléphettünk abba a hatalmas hangárba, ahol a naboo-i vadászgépek parkoltak, és végignézhettük azt is, ahogy Liam Neeson, Ewan McGregor és Ray Park jelmez nélkül próbálja a kardpárbajt. Emlékszem, mennyire ledöbbentünk a dupla pengéjű fénykardon! A jelmeztárban én magam is kézbe vehettem egy markolatot, elképesztő érzés volt, és kezünkbe foghattuk a filmben látható Yoda-bábot. Szerencsére nagyon közvetlen volt mindenki, abszolút laza volt a hangulat, az ebédet is egy nagy közös helyiségben fogyasztotta el mindenki, az meg külön jólesett, amikor Rick személyesen köszöntött minket. Mi adtunk neki ajándékba egy üveg hazai bort, ő meg megígérte, hogy majd George-dzsal közösen fogyasztja el.”
Liam Neeson humora
Laciéknak lehetősége nyílt beszélni több színésszel is, például Jake Lloyddal, Natalie Portmannel, Kenny Bakerrel, valamint a régi filmekben Boba Fettet alakító Jeremy Bulloch-kal – egyedül Ian McDiarmid tűnt távolságtartónak. A legnagyobb és egyben legviccesebb találkozás Liam Neesonhoz volt köthető Laci emlékei szerint: „Egy alkalommal a szállásunk és a stúdió között elterülő mezőn mentünk át, és egyszer csak láttuk, hogy Liam Neeson jön velünk szembe, teljesen egyedül! Mondtam Józsinak, hogy muszáj megállítanunk. Amikor mellénk ért, megszólítottam, és mondtam neki, hogy ’Magyarországról jöttünk, nagyon tetszett az alakításod a Schindler listájában, aláírnád nekem ezt a papírt Oskar Schindlerként?’ Visszakérdezett, hogy ’mit mondtál, honnan is jöttetek?’ Mondom, ’Magyarországról’. ’Ja, akkor nem’, és továbbment. Mi csak néztünk bután, erre megszólal a hátunk mögül: ’Ugyan már, csak hülyültem! Persze, hogy adok autogramot, csak nem Oskar Schindlerként, mert ő létező személy volt. Viszont a Star Warsszal kapcsolatban bármit aláírok.’ Így végül a saját neve mellé odaírta a karakteréét is, ami a forgatókönyv akkori változatában még Qui-Gon Gin volt.”
Kattints a képre az eredeti forgatási dokumentumokért!
Miután hazaértek, a klubtársaik megrohanták Laciékat, hogy meséljenek el mindent, de ők nem mondhattak túl sokat. Egyrészt kötöttek velük egy titoktartási szerződést, másrészt nagyon sok minden nem derült ki számukra az ott látottakból, hiszen nem ismerték a forgatókönyvet, és nem tudták, mi micsoda. Látogatásuk 1997 szeptemberében történt, és ekkor még közel két év volt hátra a film bemutatójáig. Később volt még két utóforgatási etap, a munka jelentős része viszont ekkor már a vágószobákban, illetve a trükkökre specializálódott csapat műhelyeiben zajlott.
Hisztéria
„Akkoriban az internet még gyerekcipőben járt, keveseknek volt hozzáférése, és több infót lehetett megtudni a készülő filmről a kéthavonta megjelenő Star Wars Insider nevű amerikai magazinból”, meséli Zoli, és a lapnak külön magyar vonatkozása is van. A 2000-es évek legelején lehetőség nyílt megvenni a licencjogokat a Lucasfilmtől, végül azonban egy hosszasabb huzavonát követően meghiúsult a lehetőség (az Insider amerikai kiadása egyébként a mai napig létezik nyomtatott formátumban).
Visszatérve a készülő filmre: 1998 őszén végre napvilágot látott az első előzetes, ami akkora érdeklődést generált, hogy sokan csak miatta ültek be a moziba. A Star Wars-rajongók megvették a jegyet az adott filmre (pl. a Ha eljön Joe Blackre), megnézték az ekkor már The Phantom Menace, illetve nálunk Baljós árnyak címre hallgató 1-es epizód előzetesét, aztán távoztak is a moziból. Hasonló volt a helyzet pár hónappal később, a második trailer bemutatásánál.
Az előzetesek ígéretesnek tűntek, és ekkor már egyértelmű volt, hogy a Baljós árnyak minden idők legjobban várt filmje – azóta sem nagyon volt példa hasonló hisztériára egy moziprodukció bemutatása előtt (talán a 2015-ös harmadik trilógia első része, Az ébredő erő volt hasonló ebben a tekintetben). A rajongók már napokkal a bemutató előtt letáboroztak a filmszínházak előtt, rengetegen ott sátraztak, közülük jó páran természetesen jelmezben. Az észak-amerikai bemutató 1999. május 19-én volt, és a lelkesedést bizonyítja, hogy sokan Európából repültek át kizárólag a film miatt, ugyanis a bolygó többi részén több hónapot csúszott a bemutató időpontja. Laci már nagyon hamar, júniusban megtekintette a filmet, ugyanis meglátogatta Vancouverben élő anyukáját. Óriási élmény volt viszontlátni magát a filmvásznon – az ünneplős zárójelenetben azonnal kiszúrta, ahogy a lépcső mellett áll egy talapzaton.
A letöltés őskora
A Baljós árnyak volt az első nagy produkció, ami a mozis megjelenése után kiszivárgott az internetre. A magyarországi klubban megoszlottak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy „illik-e” megnézni a filmet, mielőtt az szeptemberben végre hivatalosan is eljut Magyarországra. Arnold kivárta, amíg a nagy vásznon láthatja a filmet, Zoli viszont „elcsábult”, és egy számítógép-monitoron, 4:3-as képarányban megnézte a letöltött verziót, melyen időnként ott villogott egy Z betű. Végül aztán júliusban tíz klubtársával kiutazott az angliai premierre, és elbűvölte, hogy Londonban akkor minden a Star Warsról szólt.
Lényegében nem lehetett menni 20 métert úgy, hogy az ember ne boltoljon bele a film reklámjába, ehhez képest csalódásként élte meg, hogy idehaza jóval kisebb mennyiségben lehetett a film promójával találkozni. Pedig a rajongók itt is nagyon várták a Baljós árnyakat, és végül elérkezett a várva várt nap, 1999. szeptember 16-a. A hivatalos nyitóvetítés a Duna Plazában volt, McCallum pedig ismét eljött Magyarországra, hogy népszerűsítse a produkciót. Az alábbi videóban ő is látható – az RTL Klub Star Wars-os különkiadása tanulságos néznivaló, számos WTF-pillanattal.
Mivel négy hónap telt el az amerikai és a magyar premier között, bőven volt lehetőség a sajtóból értesülni a külföldi kritikákról. Melyek egyáltalán nem voltak hízelgőek – páran ugyan kifejezetten lelkesen írtak a filmről, de a legtöbb kritikus egyetértett abban, hogy a Baljós árnyak nem üti meg a régi trilógia szintjét. A rajongók megosztottak voltak, és sokan kihagyott ziccerként értékelték a látottakat. A legtöbb negatív hang Jar Jarral volt kapcsolatos, megemlítvén, hogy az idegesítően mozgó és beszélő karakter majdhogynem főszereplőként téblábolja és ügyetlenkedi végig a filmet úgy, hogy szinte alig van bármi ráhatása az eseményekre. Ráadásul egyesek rasszizmust is emlegettek a személyével kapcsolatban, akárcsak a neimoidi kereskedők, valamint Watto karakterét illetően (rendre jamaikai, koreai és zsidó sztereotípiákat felfedezve). Utóbbi szereplőt állítólag ténylegesen az 1948-as Oliver Twist filmváltozat sztereotip zsidó karakteréről, az Alec Guinness alakította Faginről mintázta Lucas.
Az univerzum leggyűlöltebb karaktere
„Gyerekként nem volt bajom Jar Jarral, viccesnek találtam”, emlékezik vissza Szabó Bence, aki hatévesen látta először a filmet, „de ma már máshogy gondolok vissza rá”. A Baljós árnyak célcsoportjának bevallottan a gyerekek számítottak, hiszen a filmkészítők egy új generációval akarták megszerettetni a Star Warst. Egy közelmúltbeli McCallum-interjú szerint Lucas még a tervezési fázis során megmondta a munkatársainak, hogy utálni fogják a karaktert, de ez őt nem érdekli, ugyanis a gyerekeinek készíti a filmet (állítólag a Jar Jar nevet konkrétan a kislánya gügyögéséből vette a rendező). A karakter végül annyira népszerűtlen lett, hogy a korábban mindig önfejű Lucas meghajolt a közakarat előtt, és a folytatásokat illetően a korábbi terveivel ellentétben jelentősen redukálta Jar Jar szerepét. A klónok támadásában már csak pár percig láthatjuk a film elején, A Sithek bosszújában pedig mindössze egyetlen snitt erejéig tűnik fel.
Magyar Star Wrs-rajongók a ’99-es szeptemberi magyar premieren – Nagy Orsolya (Amidala), Séd Levente (Anakin), Barta Zoltán (Obi-Wan), Tillinger Zoltán (Darth Maul)
A karaktert játszó Ahmed Best alaposan megsínylette a film utóéletét. Elmondása szerint sokáig nehezen talált munkát, mivel mindenki ezzel a szereppel azonosította, és egy időben még az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében. Az Anakint alakító Jake Lloyd sem őriz jó emlékeket a felhajtásról, a Baljós árnyak után már nem is vállalt több szerepet. Később skizofréniával diagnosztizálták, és több botrány is fűződött a nevéhez. Visszatérve a film fogadtatására: több színész is csalódottságának adott hangot a végeredmény kapcsán. Ewan McGregor bevallottan nem volt oda a Baljós árnyakért (bár később változtatott a véleményén), ahogy Anthony Daniels és Darth Maul eredeti „szinkronhangja”, Peter Serafinowicz sem, míg a Valorum kancellárt alakító Terence Stamp a kék (zöld) vásznas filmezési stílust kritizálta. Sokan azt kifogásolták, hogy a film túlságosan digitális lett, és hogy szinte csapóra se volt szükség olyan jelenetekhez, mint a fogatverseny vagy még inkább a nagy mezei csata, hiszen ezek mind a számítógépekben születtek meg.
A kis Anakint alakító Jake Lloyd életét súlyosan megtörte a Baljós árnyak (kép: Getty Images)
Emlékezzünk a szépre!
A nagy számok törvénye alapján azért így is elég sok embernek tetszett a Baljós árnyak, és a Star Wars-os játékokat ekkor piacra dobó Lego rengeteget profitált a felhajtásból, ráadásul ekkor került sor az első Celebration rendezvényre, ami a mai napig a SW-rajongók nagy nemzetközi találkozója. Zoli a mai napig szereti a filmet, és kellemes emlékei kötődnek hozzá, ráadásul amikor ő és felesége annak idején jelmezt keresett, Obi-Wan és Amidala öltözékére esett a választásuk. „Londonban, de még idehaza is olyan volt a hangulat a moziban, mint egy rockkoncerten vagy focimeccsen”, teszi hozzá. „Emiatt is fontos emlék számomra a Baljós árnyak. Nem ez a kedvencem a prequelek közül, hiszen A Sithek bosszúja jobb nála, de így sem öregedett rosszul. Ráadásul szerintem a gyengécske VII-VIII-IX. epizódok után még jobban felértékelődött. Nagyon sok embert ismerek, aki szereti – köztük azok a srácok, akik a bemutatásakor lettek Star Wars-rajongók.”
Arnold másképpen tekint vissza a filmre: „Anno első körben bejött, valahogy vitt magával a lelkesedés, de minél többször néztem meg, annál több hülyeségre figyeltem fel benne. Van, ami kifejezetten tetszik, életszerű benne a politikai szál, de a midikloriánokat hülyeség volt belerakni, és túl sok a CGI – ma már egyértelmű, hogy nem serkentette a kreativitást, hanem eltompította. Ráadásul Jar Jar olyan sokat szerepel és annyira idegesítő, hogy elrontja az élményt.” (Lelkes filmrajongók aztán össze is vágtak egy többé-kevésbé Jar Jar-mentes változatot The Phantom Edit címmel – a szerző)
Bence felnőttként már nem tud rajongani a filmért, de elismeri az erényeit: „Nagyon tetszenek bizonyos zenei témái, például a Duel Of The Fates, amit a hármas fénykardpárbaj alatt lehet hallani. Szuper jelenet, nagyon jól meg van koreografálva, de a Star Warsban sosem értettem ezeket a funkciótlan, hatalmas belső tereket, ahonnan tök könnyű lezuhanni, ráadásul még korlát sincsen.” Arnold is a kardozást emeli ki pozitívumként, bár szerinte nagyon béna, ahogy az addig parádésan küzdő Darth Maul elkönnyelműsködi a végét.
Ami Lacit illeti, ő a személyes érintettsége miatt természetesen nem tudja objektíven szemlélni a filmet: „A Baljós árnyak mindig is egy nagyon kedves film marad számomra, még ha a III. részt, valamint a régi trilógiát nagyobb teljesítménynek is tartom. Néha a mai napig is elcsodálkozom rajta, hogy én ott voltam ezen a forgatáson.”
Kattints a képre, kiderül, hol van magyar szereplő a filmben!
Kép(ek) forrása:
Getty Images/A megszólalók fotói
Írd be a keresett kifejezést