Ha kőkemény kerékpáros versenyekre gondolunk, a három háromhetes (Tour de France, Giro d’Italia vagy az éppen zajló Vuelta) juthat eszünkbe. Ezek a megmérettetések a profik terepei, azonban a hollandiai NK Tegenwindfietsenen az amatőrök is indulhatnak.
A holland név gyakorlatilag annyit jelent, hogy szembeszél-időfutam-bajnokság. Ezt az ország délnyugati részén, az Északi-tenger partján húzódó, a viharoktól védő gáton rendezik olyankor, amikor a szélerősség eléri a hetes szintet – ez 100 km/óra feletti “fuvallatokat” jelent.
A rendezvényen 2013 óta százas nagyságrendben vesznek részt vállalkozó kedvű férfiak és nők, a maximális létszámot 300 főben határozták meg. Kihirdetésekor pusztán az előrejelzésekre támaszkodhatnak a szervezők, általában három nappal a viharriasztás előtt jelentik be, hogy mikor lesz a megmérettetés. A versenyzők mind egy helyről indulnak, és ahogy a profi kerékpársportban az egyenkénti időfutamokon szokás, egyesével rajtoltatják őket. Két bringás rajtoltatása között 30 másodpercet várnak, a végén pedig mindenkinél azt nézik, mennyi idő alatt teljesítette a mindössze 8,5 kilométeres távot.
Ez nem hangzik soknak, de aki tekert már minimális szembeszélben, pontosan tudja, mennyivel több erőt kell kifejteni a haladáshoz. A szélhez ráadásul nem egyszer víz is társul a tengerparton, akár eső, akár a felcsapó hullámok formájában. Fokozza a kihívást az is, hogy profi, méregdrága, pillekönnyű karbonvázú kétkerekűek helyett mindenki ugyanolyan, egy sebességi fokozattal rendelkező városi, nehéz alumíniumvázas, kontrafékes közkerékpárt kap.
A valaha volt leggyorsabb időt az 1996-ban hegyikerékpáros olimpiai bajnok Bart Brentjens tekerte 17:51-es idővel 2013-ban – ez impresszív 28,5 km/órás átlagsebességet jelent, amit azóta sem döntöttek meg.