Life Takács Norman 2024. 05. 18.

Így mehetsz álomutazásra egy repjegy áráért

Nem kell minden lépésünket megterveznünk és egy kisebb vagyont elköltenünk ahhoz, hogy élményekben gazdagon teljen a nyarunk! Mi már kipróbáltuk.

Tudjuk jól, hogy egy utazást megszervezni nagyjából olyan, mint egy hadműveletet logisztikailag levezényelni. Heteket töltünk kutatással, hogy megtaláljuk a tökéletes helyszínt, aztán lefoglaljuk a szállást, remélhetőleg sikeresen keresztülnavigálva magunkat a szállodák és az Airbnb között húzódó aknamezőn, majd pedig jöhet a repülőjegy megvásárlása. Amikor mindezzel megvagyunk, akkor elkezdhetjük előre kiporciózni az utazással töltött hetünk minden percét, hogy lehetőleg az összes fontosabb turistalátványosságot érintsük, itt-ott koncerteket vagy múzeumlátogatásokat is beékelve a programunkba, miközben természetesen a teljes kulináris kínálatot végigkóstoljuk.

Végezetül belefoghatunk az kiruccanást megelőző nagybevásárlásba, mikor minden elképzelhető és elképzelhetetlen eshetőségre felkészülve telepakoljuk bőröndjeinket… majd újakat veszünk, és azokat is telepakoljuk, hisz mit nekünk az a kis felár! Természetesen az indulást megelőző napokat egy merő stresszben töltjük, majd futunk a reptérre, a reptérről, a szállásról és a szállásra: ha nem fogyasztanánk olyan vehemensen, akkor valószínűleg le is dobnánk pár kilót!

Bakancslistás rohanásunk következtében szinte el is felejtjük, hogy elvileg pihenni jöttünk, de legalább mikor az adott nap végén bezuhanunk az ágyba, akkor elégedettek lehetünk, hisz kipipáltuk a fekete homokos tengerpartot, a városnézéssel egybekötött busztúrát és az állatkertet! Egy hét alatt elfüstöljük egyévi megtakarításunkat, és úgy megyünk haza, mint akit kifacsartak, de legalább elbüszkélkedhetünk az ismerőseinknek azzal a pár száz rosszul sikerült fotóval, amit menet közben készítettünk.

Nos, ennek egyáltalán nem kell így lennie, van egy általam is kipróbált alternatíva. Mielőtt az olvasó lelki szemei előtt megjelennének a hátizsákos, út szélén stoppoló, enyhén hajléktalan kinézetű fiatalok, nem ilyesmire gondolok. Mit szólnál hozzá (tegeződjünk nyugodtan!), ha azt mondanám, hogy minimális anyagi befektetéssel és egy kis szemléletváltással százszor jobb és maradandóbb emlékekre tehetsz szert?

Szeretnéd kipróbálni például, hogy milyen az élet egy andalúziai elvonulóhely barlanglakásaiban? Vagy inkább egy görögországi villából bámulnád a tengert? Esetleg eltöltenél pár hónapot Izlandon egy festői halászfaluban? A lehetőségek tárháza szinte végtelen, és csak a képzelet, illetve a kurázsi szabhat határt azoknak az elképesztő élményeknek, melyeket átélhetünk, ha hajlandóak vagyunk szakítani a konvencionális utazás képével.

A Workaway platform speciálisan arra szakosodott, hogy globális szinten összekösse egymással a vállalkozó kedvű kalandorokat és azokat, akik szívesen befogadnának más országokból érkező vendégeket. Jelenleg 170 országba látogathatunk el így. A vendéglátó szállást és ellátást is biztosít, cserébe pedig pusztán csak egy kis segítséget kér, sok esetben olyasmit, amit amúgy is megtennél: vidd ki a kutyát sétálni, beszélgess egy kicsit az idős hozzátartozóval, vagy segíts a gyereküknek a nyelvtanulásban. Az sem ritka, hogy ők maguk is elutaznak, ezért rád bízzák a házukat, hogy vigyázz rá az addig, amíg vissza nem jönnek.

A korrektség kedvéért

Meg kell jegyezni, hogy egy másik oldal, a CouchSurfing is hasonló tematikával működik, ott elsősorban a másoknál való rövid távú, elviekben ellenszolgáltatás-mentes vendégeskedésre helyeződik a hangsúly. Viszont egyrészt azért, mert jelen cikk írója nem rendelkezik releváns személyes tapasztalattal, másrészt pedig mert a a CouchSurfing felhasználói hírhedten visszaélnek a felület nyújtotta lehetőségekkel, és “társkeresési” céllal használják az oldalt, erről a platformról most nem esik szó.

Lényegében tehát az önkéntes munkáddal fizetsz, de a “munka” itt annyira lazán értelmezendő, hogy sok esetben igazából nincs is jelentősége. Papíron napi néhány óra elköteleződésről van szó, ami a gyakorlatban még kevesebbet jelent. Ráadásul ha nem olyan helyet választasz, ahol teljesen magadra vagy hagyva, mint egy housesitting (‘házőrzés’) vagy petsitting (‘állatfelügyelet’) esetében, akkor egy család részévé válsz, aminek megvannak a maga előnyei.

Sejthető, hogy ezzel tetemesen le lehet csökkenteni a költségeket, az utazást pedig meg lehet hosszabbítani, így lehetőséged van csökkenteni a sebességet, lassítani, átadva magad az új környezetnek. A házigazdák többnyire nyitott, szabadabb szellemű emberek, jellemzően maguk is utazók, akik szeretnének új emberekkel és kultúrákkal megismerkedni, és természetesen a saját kultúrájukat is meg akarják ismertetni másokkal.

Tehát rögtön egy önjelölt idegenvezetőt is kapsz magad mellé, aki alig várja, hogy megmutathassa a helyi különlegességeket, távol a turisták által kitaposott ösvényektől. Aki a valódi, autentikus élményt keresi, és tényleg kíváncsi arra az országra, ahová ellátogat, kevés megfelelőbb és biztonságosabb módot találhat erre. A minőséget a felhasználók által adott, ellenőrzött visszajelzések szavatolják. A helyszín és a vendéglátó függvényében pár naptól kezdve akár több éves tartózkodást is szervezhetünk. Egyes helyeken még fizetést is adnak. Minden csak megbeszélés kérdése.

Fontos megjegyezni, hogy itt nemcsak a nyári időszakra szervezhetsz programokat, hanem az év bármely szakára, tehát ha még szorosabbra akarod húzni a nadrágszíjat, és szezonon kívül szeretnél ellátogatni valahová (mondjuk a francia Riviérán, egy thaiföldi elefántmenhelyen vagy valamelyik kínai kolostorban töltenéd a telet), akkor még lejjebb tudod faragni a költségeidet, hiszen ilyenkor a repülőjegyek ára is lényegesen alacsonyabb.

A Workaway oldal szabadon böngészhető, viszont ha fel akarod venni a kapcsolatot a fogadó féllel, akkor be kell fizetned az egy évre szóló tagsági díjat, mely jelen állás szerint 19 000 (azaz nagyjából havi ~1600) forint, vagyis nem egy jelentős összeg még akkor sem, ha csak egy alkalommal szeretnénk használni a portált.

Az úttalanság úttörője

A Workaway ötlete az alapító saját utazási tapasztalataiból született. A ’90-es évek elején úgy hosszabbította meg a Hawaiin töltött tartózkodását, hogy elkezdett abban a szállóban dolgozni, ahol lakott. Rájött, hogy számos utazó szeretne egyszerű turistánál több lenni, sokkal immerzívebb élményre vágyik. Hazatérve elkezdte felajánlani másoknak a háza egyik szobáját könnyebb segítségekért cserébe, így született meg a 2002-ben létrehozott Workaway koncepciója.

Én magam közvetlenül a Covid-pandémia kitörése előtt, friss diplomásként próbáltam ki ezt a szokatlan lehetőséget. Mivel mindig is vonzott a sivatag, először egy izraeli kibucba szerettem volna eljutni, hogy elmerülhessek a tevék, a homok és a miszticizmus rejtelmeiben, de mivel a helyek épp akkor telítődtek, úgy hozta a sors, hogy Palermóban kötöttem ki. Na, ennyit a sivatagról! Viszont egy percig sem bántam meg a döntésemet. Egy olasz-amerikai család látott vendégül, és a ház kissé szeszélyes urára, egy idős jazzszaxofonosra kellett vigyáznom addig, amíg a felesége a közeli iskolában tanított.

A “vigyázni” talán nem is a legjobb szó, hisz az esetek 98 százalékában teljesen tiszta volt szellemileg, csak hát a demencia korai jelei kezdtek kiütközni rajta, és olykor-olykor megzavarodott. Ottlétem alatt ilyen incidens egyszer sem fordult elő, de a feleségének mégis nagy könnyebbséget okozott a tudat, hogy valaki ott van vele, biztos, ami biztos alapon.

Időnk nagy részét azzal töltöttük, hogy a lemezjátszóján John Coltrane, Hank Mobley és Cannonball Adderley lemezeit hallgattuk, miközben ültünk a verandán, olívabogyót eszegettünk és fűszeres olasz bort ittunk hozzá. Délutánonként, mikor a feleség hazaért, útra keltem, bebuszoztam a városba, lementem a tengerpartra vagy felsétáltam a közeli hegyekbe haikukat írni. Hétvégenként pedig kocsiba szálltunk, és bejártuk a környéket, túráztunk, meglátogattuk az ismerőseiket, vagy találomra beültünk valami eldugott kis étterembe pizzát enni.

‘Soha ne mondd, hogy soha’ – a Pellegrino-hegyre vezető út mellett.

Viszont már önmagában az is hatalmas élmény, hogy egy ilyen városban lakhat az ember. A széthullott civilizáció grandiózus romjainak bágyadt melankóliája és az ott élők önfeledt, bohém életigenlése eleinte persze szokatlanul kontrasztos, de hamar elmúlik a kultúrsokk. Onnantól kezdve pedig te is együtt hömpölyögsz és lüktetsz majd a tömeggel, majd némulsz el a halottakkal, és ezek az egymásnak ellenfeszülő valóságok nem gyengítik egymást, sőt! Az utcai forgatag zsongásából alászállni a kapucinus kolostor alatti katakombarendszerbe vagy elmélyülten hallgatni mondjuk a Szentháromság templom ódon, időtlen csendjét… az ilyen pillanatok tényleg örökre veled maradnak.

Számos helyen jártam már életemben, de ez volt a legjobb hónap, amit valaha is külföldön töltöttem, és jószerivel csak a repülőjegy árát kellett fizetnem. Sajnos a lezárás közbeszólt, és kénytelen voltam parkolópályára állítani a kalandokra szomjazó szívemet, azóta meg hát kicsit megszaporodtak a teendőim. Viszont ha egyszer úgy döntök, hogy leporolom a hátizsákomat, és nekivágok az ismeretlennek, megint ezen a platformon keresztül fogom tenni.