Óriási perpatvar kerekedett a H. Moser & Cie. nevű svájci manufaktúra Swiss Icons órájából 2018-ban, amelynek tervezői pimasz módon egybegyúrták az iparág legnépszerűbb modelljeinek világszerte ismert, jellemző dizájnelemeit. A Paneraiok félkör koronavédőjét, a lünettán a „Pepsi”-Rolex piros-kék színeit, a Royal Oak nyolcszögletes formáját stb…
A provokációnak beillő ötlet jogszabályi része egyértelmű volt, azonnal vissza kellett vonni a modellt. Ennél érdekesebb következményként azonban mélyen elgondolkodtatta az óraipar szereplőit és szerelmeseit: meddig tartanak a másolás határai?
A Swiss Icons darálóba került, azonban a karóragyártás bő 110 éves történetének vissza-visszatérő elemeként továbbra is folytatódott az ikonikus – és sanszosan forintmilliókért/tízmilliókért kínált – modellekhez nagyon hasonló termékek gyártása. Ezeknél egyértelmű az ihlet forrása, de jogilag mégsem nevezhetők másolatnak, így a glóbusz különféle szegleteiben kisebb büdzséből gazdálkodók is képesek ízlésesen szép órát vásárolni. Amelynek valahonnan ismerős a formája.
Bemutatunk most a megbízható minőségű alternatívák közül több idehaza is beszerezhető, egy kivételével automata szerkezetes modelleket, de csak a neves előd után.
Számos cikk és videó szédítette az órák tehetősebb szerelmeseit az elmúlt évtizedben a befektetésre érdemes modellekről, majd újabban arról látni szomorkásan lefelé ívelő grafikonokat, melyik korábbi slágeróra iránt kezdett lanyhulni az euróban mérhető érdeklődés.
Itt egy konkrét példa arra, ami nem sült be: a Rolex Oyster Perpetual 41 Yellow Dial modellje ma nagyjából 300 százalékkal drágábban adható el annál, amennyibe két-három éve került a szalonokban. Először 5350, majd 5850 euróért lehetett megvásárolni újonnan (vagyis kétmillió forint alatt a 2020-as, 2021-es árfolyamon), habár itt egyből hangsúlyozzuk, a Rolex több, ritka színű belépőmodelljéhez hasonlóan ezt is meglehetősen nehéz volt beszerezni az óriási érdeklődés miatt.
Manapság jellemzően 5,5 és 7 millió forint között árulják őket a legnagyobb nemzetközi órás oldalon, és nem meglepő módon a nemrég rutinosan betárazó kereskedők hirdetik őket, magánszemélyt szinte nem is találni a zsíros hasznot remélő ügyeskedők között. A 41 mm-es, acéltokos és -szíjas (volt okkersárga szilikonnal is, igazi weekend-watch), 70 órás járástartalékkal rendelkező, és a 3115-ös kaliberrel szerelt óra szuper befektetés volt.
Aki viszont kimondottan hasonló dizájnt szeretne, alig több mint százezer forintért vehet a fenti modellel közel egy időben megjelent Citizent. Ami elérhető idehaza, itt és most. Szintén automata szerkezettel, ráadásul az aranysárga színű saját, japán kalibert megmutató üveg hátlappal.
A 40 mm-es tokja és a szíja nemesacél, a hivatalos közlés szerint 50 méterig vízálló, ami a valóságban azt jelenti, hogy nem ajánlott úszni vele a Balcsiban. Isten ments! Ez nem árfüggő probléma, lehet pár százezerét kiváló búvárórákat vásárolni, és rengeteg sokmilliós óra tönkremenne már egy zuhanyzás közben is. A 3 és 5 ATM alapból kizárva vizes sportokhoz, de ajánlott feljebb is óvatosnak lenni.
Még nem mondtuk, a sárga Tsuyosa 100-110 ezer forint körüli áron megvehető, és az órás boltoknál szélesebb körben, nagyobb, mindenes (jellemzően műszaki cikkes) online kereskedőházaknál is megrendelhető. Citizen, ezért várhatóan nem lesz gond vele.
Közel egy évszázaddal a születése után a világ több pontján fejezi ki a Reverso a kifinomult luxust manapság, mint a létrejöttét egykor kikényszerítő „milliárdosok sportja”, a lovaspóló. Komoly kihívás teljesítése volt a cél a megalkotásával az art deco Európájában a két világháború között, a Jaeger-LeCoultre olyan órát alkotott 1931-ben, amelynek tokja 180 fokban visszafordítható a számlap védelmében. Így a mérkőzések során – az akkor még minden változatnál – fém hátlap előre fordítva ellenállt az ütéseknek, így nem sérült meg a maiaknál kényesebb szerkezet.
Manapság számos Reverso már dupla számlapos, így két eltérő szín vagy éppen stílus lehet ott egyszerre a szerencsések csuklóján. Méretben, árban, anyaghasználatban és kaliberben is sokféle változat létezik évtizedek óta minden idők egyik leghíresebb luxusórájából, az árai is ennek megfelelően tág határok között szárnyalnak, egészen a csillagokig – erre látványosan szó szerinti példa az előbbi videó. Az alábbi képen pedig egy alapmodell látható.
A 2024-es modellek árcédulái 7500 eurótól (3 millió forint) 600 ezer euróig (240 millió forint) nyújtózkodnak, plusz az egyéni igények: gravírok, gyémántok és a többi.
Természetesen egy az egyben szigorúan tilos koppintani ezt a dizájnt, pláne a tokfordító mechanizmust (Kínát most hagyjuk), elforgatható tokkal is kimondottan kevesen foglalkoznak (pl. a Hamilton Jazzmaster Face 2 Face ilyen), de négyzet alakban különösen ritkák. 2000 környékén létezett a Cartier Tank Basculante, de az már nem kapható, ráadásul a Reverso árszintje, nem úgy, mint az ifjú Vario márka Versa modellje.
A mindössze nyolc éve alapított brand az ultramodern Szingapúrban alkotja meg ezt az inkább vintage-stílusú, ránézésre meglehetősen vaskosnak tűnő kétszámlapos modellt, amelynek tokja a vízszintes tengelye mentén fordul. A fültől fülig 40 mm hosszú Versa valójában nem extrém magas karóra a 12 mm-rel, a 26 mm-es szélessége miatt tűnik tömzsinek az alkata. Kvarcszerkezete miatt egyedüli kakukktojás a cikkben szereplő automata alternatívák között, valószínűleg ez kell a 428 dolláros (156 ezer Ft) árhoz.
Hobbiszinten űzött szabadidős tevékenységből ritkán lesz világhír, pláne történelmi tárgy, de ez most éppen egy ilyen sztori. Egy Jacques Fiechter nevű pasi kedvtelésből merülgetve szembesült vele a 40-es, 50-es évek fordulóján, hogy a víz alatt akár életek függhetnek a használt időmérő működésétől: a pontosságától, a megbízhatóságától, eleve a használhatóságától. Mivel hétköznap a világ egyik legrégebben alapított óramárkáját vezette, az 1735 óta működő Blancpaint, kiadta a fejlesztőknek a világ legjobb búvárórájának megalkotását.
1953-ban került piacra a Fifty Fathoms forgatható lünettával, kettős védelemmel a korona kihúzásánál, tömített csavaros hátlappal stb. Nevének magyarázata meglehetősen funkcionális. A „fathom” a tengeri öl mértékegysége az USA-ban és Nagy Britanniában, nagyjából 1,8 méter hosszt jelöl, vagyis a profi búvárórák egyik atyja 91 méteres mélységben is bírta a nyomást. Annyira kivételes minőségűek lettek az első darabok, hogy több fegyveres búváregységnél kezdték alkalmazni őket az 50-es években. Ma már méregdrága luxusóra 10 ezer és 140 ezer euró közötti árakkal (4 milliótól 55 millió forintig), amely tavaly nagyot futott a 70. szülinapját több érdekes modellel ünnepelve. Akit esetleg nem érdekelnek az órák, az sem tudta kikerülni: a világ luxusmagazinjai egytől egyig terjedelmes beszámolókat közöltek az újdonságokról.
A rendszerváltás előtti gulyáskommunizmus éveiben nálunk a Doxa szó jelentette a svájci luxusórát, és nincs is baj a márkával, csak a valóságban sokkal alacsonyabban pozícionált brand annál, amit szüleink és az ő szüleik a vasfüggöny mögött tartottak róla (mégpedig a postások miatt). A SUB 200 csak tizedannyiba kerül (kb. 420-440 ezer forint), mint a nagyobb nevű ihletője, miközben ez egyértelműen nem koppintás, és ez fontos. Egy 1963-as Doxa újragondolása (amelynek a dizájnjában azonba nyilván benne volt a Fifty Fathoms korszakos sikere).
Zafírkristály lünettája előnye és hátránya egyaránt a Cápavadásznak, ugyanis elegáns fényt ad a karórának, ugyanakkor bár karcálló, erős ütésre megtörhet. Sokféle színű számlappal, szilikon-, és fémszíjjal is kapható ez a Doxa, a belsejében pedig az óraipar egyik klasszikus robotolója, az ETA 28242-es automata szerkezete dolgozik, minden bizonnyal megbízhatóan.
Az elmúlt évek egyik legérdekesebb (egyes órafanok szerint botrányos) sztorija a Swatch-csoport két luxusmárkájának a műanyagosítása. A kritikusok szerint: kannibalizálása. Eddig az Omega Speedmasterből és a Blancpain Fifty Fathomsból készült „biokerámia” (=műanyag) változat a nagynevű mintamodell dizájnjával és Swatch márkajelzéssel, sokféle színben, amelyek megjelenésekor a vásárlók és nepperek a Swatch-butikok előtt éjszakáztak, csak, hogy nyitáskor 390 euróért vegyenek egy eldobható órát. Ami úgy néz ki, mintha, de persze nem az.
A másodpiaci áruk azóta pár centet feljebb lépett, egyesek máris hirdetgetik 180-200 ezer forintért nálunk is. Nem ez volt az évtized befektetése.
Talán sokakat meglephet, de a karóra négyzet formában született. Még úgy is, hogy zsebóra elődje évszázadnál is hosszabb ideig kerek volt. Azért hangsúlyozzuk mindezt, mert ma a világon eladott csuklóóráknak valószínűleg a 99,99 százaléka kerek. Pedig az óratörténet első, sorozatban gyártott és – fontos! – csuklóra rögzíthető időmérője a Louis Cartier által Alberto Santos-Dumont nevű pilóta repüléseinek a megkönnyítésére alkotott négyzet alakú óra volt. Szerencsére a „Santos” 1904-es premierje után is gyártott a Cartier szögletes órákat (évtizedeken át sok más márkához hasonlóan), mai kínálatukból a Tank Americaine XL eleganciája az egyik legfeltűnőbb.
A Tank modell hosszabb, Americane XL változatának a mérete 44,4 x 24,4 mm, felülete enyhén ívelt, nagybetűs öltönyórasága miatt jellemzően bő szíjjal viselik. Tokját az acél mellett elég gyakran készítik sárgaaranyból, de ezek árai sem sokkal magasabbak az alapmodellénél, már ha mindkettőnél automata szerkezetről beszélünk. Egyesek szerint méltatlan módon ugyanis kvarccal is beszerezhető (brutál pénzeket keres ezzel a Cartier), de ha maradunk a mechanikus változatoknál, olyan 2,7 millió forinttól kapható. A kronográf és nemesfém változatok drágábbak, pláne a drágakövesek.
Ez most egy olyan páros, ahol az általunk kedvezőbb árú alternatívának ide rakott modellről a Longines rajongói magabiztosan azt mondják: az olcsóbb több mindenben a drágább fölött van. A márka múltja (a Longines alapítása: 1832, a Cartier alapítása: 1847), az innovációk száma és fontossága, a történelmi szerep és a konkrét modell minőségérzete. Ez utóbbi valamennyire szubjektív, de kétségkívül csodaszép a Dolce Vita kidolgozottsága, a számlap mikromilliméteres, elegáns megmunkálása. Nézzétek!
Végtelenül elegáns és minőségi. Szerencsére a budapesti Andrássy úton működik ma olyan profi óraszalon, amely mindkét márkát és modellt forgalmazza, időpont-egyeztetés után érdekes élmény mindkettőt egyszerre kézbe venni. Közben tudni és befogadni a négyszeres-ötszörös árkülönbséget, ugyanis a Dolce Vita 600-700 ezer forint körül vehető meg szalonban, újonnan. És ez is csak a gyenge forint miatt van így, pár éve 500 ezer alatt automata kronográf szerkezettel is elérhető volt.
The Trinity – így hívja az angol nyelvű szaksajtó a svájci óraipar Szentháromságát, abc-sorrendben az Audemars Piguet (AP), a Patek Philippe, és a Vacheron Constantin hármasát, ami valójában 3+1 brand: vitathatatlanul a legnagyobbak között van a helye a Jaeger-LeCoultre-nak is, amely például szerkezetet gyártott mindhárom másiknak, de az egy másik történet. Ebből a négyből az egyik márka tulajdonképpen egymodelles, az AP kínálatában ugyan számos izgalmas és zseniális modell is szerepel, de eladásainak (így bevételeinek) nagyjából a 90 százalékát a Royal Oak több tucat változata adja.
Jellegzetes tokja az óraipar legnagyobb hatású dizájnerének, Gerald Gentának a munkája, a nyolc csavar GG gyerekkori emlékeiből ered, az akkori búvárok nyolccsavaros sisakrögzítését idézi a legenda szerint. A nyolcszögű lünetta pedig az 1862-ben vízre bocsájtott brit Royal Oak hadihajó ágyútorkolatainak a formáját. A szépen felépített sztori ellenére 1972-ben ellenségesen fogadta a szakma nagyja a macsós, az akkori 34-36 mm-es férfióra-mérethez képest bumfordi acélórát. Eltelt pár év, és a többi történelem, alapjaiban forgatta fel és dominálta az óradivatot, manapság pedig már brutális mennyiségben fogy világszerte, minimum 30-40 változata létezik 25 ezer eurótól (kb. 10 millió forinttól) egymilllió euróig és még tovább.
Megszólalásig azonos dizájnt piacra dobni pofátlanság és persze törvénytelen, ám a Royal Oak sikere mégis sokakat vezet a határmezsgyére. Szemre talán a Casio Edifice EFR-S180D-1AVUDF áll a legközelebb (200 dollár), de ez kvarc, ezért inkább a legtöbbek által ajánlott B verziót mutatjuk be mi is: a Tissot PRX-et. Amely svájci, automata szerkezetes és az ezereurós órák egyik bajnokaspiránsa a minőségével. Ráadásul a korszakra jellemző dizájnja miatt akár a Vacheron Constantin Overseas modelljének a töredékáru alternatívája is simán lehetne a PRX.
Seastar néven futott már egy elődje, mégis sokakat meglepett a PRX átütő sikere az elmúlt években, amire szépen rákapcsolódott az 1853-ban alapított márka: rengeteg különféle színű változatot dobtak piacra. Ráadásul megcsinálták a gilosált, négyzetes számlapot is, ami egyértelműen a Royal Oak egyik védjegye. A 10 atmoszférás vízállósággal már be lehet csobbanni a tengerbe, a 40 mm-es tokméretet egyre több nő is felcsatolja (pedig vannak kisebbek is), a Tissot honlapján most éppen 725 dolláros ár (itthon inkább 280-320 ezer forint) pedig baráti ezért az óráért. (Tényleg csak zárójelben, ha valakinek ennyi sincs, kvarcot is vehet 395 dollárnyi forintért. Annak nyilván fedett a hátlapja – inkább gyűjtsetek még az automatára, az az igazi.)
Végül hangsúlyozzuk, hogy teljesen világos legyen: természetesen nem rakunk egyenlőségjelet e párosok tagjai közé. A Blancpain nem Doxa. A Jaeger-LeCoultre és a Vario pedig az órauniverzum két ellentétes végpontja. Ám a szép órák iránt rajongók többségének nem csöppen egy vörös Cartier-doboz a babakocsijába, a nyálas cumi mellé. Valahol el kell kezdeni megvenni az első példányainkat, és már az elején is lehet komoly múlttal rendelkező, minőségi termékeket gyártó márkáktól kedvező áron, stílusos és megbízható órákat vásárolni.
Az elmúlt 4-5 év fejleménye az Aliexpress-óra-jelenség. Egyes – korábban talán gagyi tömegórákat, olcsó hamisítványokat készítő – kínai gyártók a közelmúltban átálltak a svájci és egyéb luxusórák másolására, a kinézett modelleket általában szolgai pontossággal, tisztességes vagy egyenesen kiemelkedő minőségű kidolgozású acéltokkal és -szíjjal, zafírüveggel, megbízható Seiko, esetleg ETA automata, olcsóbb árszinten kvarcszerkezettel, a saját márkaneveik alatt gyártják és forgalmazzák.
A vásárló tökéletesen funkcionális, karnyújtásnyi távolságból az ihlető Rolexre, Omegára, Tudorra, Grand Seikóra stb. megszólalásig hasonlító karórához juthat 70-100-180, az igényes változatok esetében 300-400 dolláros áron.
Pusztán a specifikációk alapján jó üzletnek tűnhet a 40-120 ezer forintos befektetés, ám az ár-érték aránnyal szemben a mérleg másik serpenyőjében ott van – méghozzá jelentős súllyal – a múlt és a presztízs hiánya, a nehezen érvényesíthető vagy gyakorlatilag nem létező jótállási és szervizháttér, na és persze a potenciális vásárlónak azt is el kell döntenie, morálisan hogyan viszonyul a „fénymásolt” homage-okhoz és úgy általában Kínához…
Szöveg: Baka Gábor